széljegyzetek egy új élet margójára I.

Első nap az iskolában méhkasban, avagy egy nehéz nap éjszakája jön most.

Úgy zsong a fejem, mintha ezer méh döngicsélne benne. Most már mindig így lesz vajon? Vagy ez olyasmi, mint egyik napról a másikra idegen nyelven kommunikálni és hullafáradtnak lenni estére? Meg tudom-e szokni? És egyáltalán: tudok-e majd kommunikálni ennek a városnak a nyelvén?
Hullámokban tör rám, hogy lehet, hogy nem. Hogy esetleg túl későn lenne ahhoz, hogy megtanuljam ezt a formát. Én nem beszélni nagyvárosiul.

>A beszéd csapdái, mint / hurkok a vadak vonulási irányában,/ amely az itatóhelyre vezet.<