[töredék]

- avagy szentimentalizm' - 

Talán az utolsó ilyen szombat volt ez, nem tudom. Olyan szombat este, amikor beülök az Oratóriumba és meg-megreccsennek azok a szörnyű, fehérre mázolt öreg padok, ha valaki megmoccan rajtuk, ahogy forgolódik, átsandít a szomszéd padsorokba, hogy vajon ott ül-e. Ott ül-e és mit csinál Ő.

Hazafelé jövet jó lett volna kicsit csendben beszívni az esős nyáreste ázott, hűs, párás, virágillattól nehéz levegőjét és hallgatni a város zaját, csöpögtetni belül az ige megmaradt töredékszavait, csöpp-csöpp, ez marad csak neked, nem több, nem kevesebb, érd be ennyivel.
(...)

próbálkozom, még

I.

El-elhagyom magam. Magam mögött, olykor teljesen. 

Talán természetes ez igazából, de sokszor elcsodálkozom, mennyire is.

II.

Egyre nehezebb felvennem a fonalat régi ismerősökkel. Valahogy annyira más lettem - beszélgetés közben sokszor azon kapom magam, hogy csak hajtogatok ezt-azt, szólamokat, szövegeket, amik igazából nem is fedik a pontos magamat. 

De mennyire is lehet pontosan magunkat kifejezni?